A világon számos országban és kontinensen ünneplik május első napját, mint a munka ünnepét. De nem kell csodálkoznunk rajta, hogy ennek a tavaszi napnak a jeles nappá válása is, mint annyi más egy az USA-ban történt és tragikusan végződő munkástüntetés eseményeiből indult ki. 1886-május elején zajló úgynevezett haymarketi események az amerikai munkásmozgalom egyik legfontosabb és legismertebb epizódjai közé tartoznak, és közvetlen előzményét képezik a munka ünnepe, azaz május 1. nemzetközi elismerésének.
A XIX. század végén az ipari forradalom után az amerikai és persze az európai munkások munka körülményei is nagyon nehezek voltak. Napi 10–16 órás munka, veszélyes munka körülmények, alacsony higiénia és még alacsonyabb bérek jellemezték a magántulajdonban lévő ipari vállalatoknál, bányákban, kohászatokban, textil és szövőgyárakban végzett munkát. Nem véletlen tehát, hogy a munkásmozgalmak fő követelése ebben az időben a nyolcórás munkanap bevezetése volt. Május 1-jén az Egyesült Államok több városában, köztük Chicagóban, tömeges sztrájkok és tüntetések kezdődtek, melyek a tragikusan végződő Haymarket-téri eseményekbe torkolltak.
Május 4-én, Chicago Haymarket terén egy békés tüntetés zajlott a munkások jogaiért, amelyre azért került sor, mert két nappal korábban a rendőrség több munkást megölt a McCormick Harvesting Machine Company gyáránál tartott tüntetésen. A haymarketi tüntetés végén, amikor a rendőrség fel akarta oszlatni az addig aránylag békés megmozdulást, ismeretlenek – vélhetően szélsőbaloldali anarchisták – bombát dobtak a rendőrök közé. A robbanás és az azt követő lövöldözés során 7 rendőr és számos tüntető meghalt, sokan súlyos sebesülésekkel kerültek kórházba.
Az amerikai hatóságok azonnal letartóztattak több anarchista és szakszervezeti vezetőt, bár sokukat semmiféle közvetlen bizonyíték nem kötött a bombatámadáshoz. Nyolc férfit állítottak bíróság elé. Közülük négyet később kivégeztek, egy öngyilkosságot követett el a börtönben, hármat pedig jóval később politikai megfontolásból kegyelemben részesítették. Az események nyomán a munkásmozgalmak mártírokat láttak a kivégzettekben – őket azóta is “Haymarketi mártírokként” emlegetik. Az amerikai események hatására 1889-ben a II. Internacionálé – a nemzetközi szocialista munkásszervezetek gyűlése május 1-jét a munkások nemzetközi ünnepévé nyilvánította.
Az 1880-as években Európában is zajlottak hasonló munkásmegmozdulások, bár a haymarketi események drámai volta miatt az amerikai történések kaptak nagyobb nemzetközi figyelmet. Ugyanakkor a munkásosztály helyzete Európában is súlyos volt, és a szakszervezeti és szocialista mozgalmak ebben az időszakban kezdtek igazán megerősödni.
Nagy-Britanniában a munkásmozgalom már a 19. század közepétől jelen volt és a szakszervezetek szervezett formában kezdtek fellépni. Az 1880-as években több iparágban, különösen a bányászat, vasút, textiliparban voltak sztrájkok a bérek és a munkakörülmények javítása érdekében. A brit szakszervezetek ugyan pragmatikusabbak voltak, de támogatták a nyolcórás munkanap elvét is. Kép: www.mot.merce.hu
Franciaországban a munkásmozgalmak 1871 után, a Párizsi Kommün leverése után óvatosabbak lettek, de az 1880-as években újra erőre kaptak. 1886-ban Lyonban és Párizsban is voltak munkás megmozdulások, főként az ipari munkásság körében. A munkásmozgalmak megmozdulásait itt is – mint számos európai országban – végig kísérték az anarchista eszmék – pl. Auguste Vaillant – és erőteljesen hatottak a munkásmozgalmak egyes szegmenseire.
Németországban a német munkásmozgalmat az 1878-as „Szocialista ellenes törvények” erősen korlátozták, de az SPD – Szociáldemokrata Párt – így is növelni tudta a támogatottságát. Bár a nagy sztrájkok ekkor még ritkábbak voltak, a politikai szerveződés erősen zajlott és a haymarketi események híre Németországban is komoly visszhangot váltott ki. Az Osztrák–Magyar Monarchia területén – benne természetesen Magyarországon is – a munkásság szerveződése ebben az időszakban indult meg igazán. 1890-ben Budapesten már több tízezres tömeg vett részt a május 1-jei demonstráción, de azt megelőzően az 1880-as évek végén is voltak kisebb nagyobb munkásmegmozdulások
