Tizennegyedszer kondultak meg a harangok a vörösiszap áldozatok emlékére

A vörösiszap-katasztrófa 14. évfordulójára emlékeztek Kolontáron. 2010. október 4-én, 12:25 perckor a Kolontárhoz közeli tározó gátfala átszakadt és a kiömlő lúgos vörös zagy elárasztotta a környező településeket, hatalmas pusztítást okozva. Hazánk egyik legnagyobb ipari katasztrófája tíz ember életét követelte, több százan megsérültek és a természeti környezet is súlyosan károsodott.

Október 4-én Kolontáron 12:30-kor megkonduló lélekharang emlékeztette a település lakóit a 14 évvel ezelőtti tragédia kezdetére, majd a lakosság csendes megemlékezést tartott közéleti szereplőkkel az egykori tragédia helyszínén azóta létesített emlékparkban.
Délután ötórakor a kolontári római katolikus templomban kezdődő szentmisét Mokos János plébános celebrálta. A szentmise után elhangzott beszédek mindegyike a közösségi összefogás és a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta, emlékeztetve arra, hogy a tragédia után új élet sarjadt a romokból és Kolontár közössége továbbra is erős és összetartó maradt.

Horváth Zoltán polgármester Lovász Ákos versének idézetével kezdte beszédét, hangsúlyozva, hogy a szenvedést és a könnyezést nem lehet feledni. „A falu él, nem fogja feladni, de a fájdalmat nem lehet feledni” – mondta. Kiemelte, hogy a tragédia mindenkit megérintett, és a világméretű összefogás örök hála és köszönet tárgya marad. „Örökké él, akit igazán szerettek” – emlékezett továbbá a kilenc kolontári halálos áldozatra, akik nevét márványtábla őrzi a parkban. Dr. Bakondi György, miniszterelnöki megbízott, aki a katasztrófavédelem főigazgatójaként és kormánybiztosként is részt vett a mentésben, a templomban tartott megemlékezésen felidézte a mentés és mentesítés fázisait, és hangsúlyozta, hogy a vörösiszap-katasztrófa példátlan volt a világban. „Kolontár egy szimbólum, a szenvedés és a sorscsapás szimbóluma, de az összefogásé is” – mondta.

Rétvári Bence államtitkár Pintér Sándor belügyminiszter üdvözletét tolmácsolva, emlékeztetett arra, hogy 14 évvel ezelőtt Magyarország történetének legnagyobb ipari katasztrófája során 1,6 millió köbméter vörösiszap és lúgos víz zúdult rá Kolontárra és a környező településekre. A kormány azonnal veszélyhelyzetet hirdetett, és az első feladat az emberi életek mentése volt. A mentést követően a település biztonságának garantálása és a gátak megerősítése következett.

Kiemelte, hogy a katasztrófa nagyságrendjét jól szemlélteti, hogy 400 embert kellett azonnal kimenekíteni, és további 110 személyt kitelepíteni. A károsultak száma meghaladta a 900 főt, és közel 300 főt kellett egészségügyi ellátásban részesíteni. A lúgos ipari hulladék 267 hektáron szennyezte be a környező természeti területe és a kármentesítés során 870 ezer köbméter szennyezett anyagot kellett eltávolítani, ártalmatlanítani.
Rétvári hangsúlyozta, hogy amikor baj van, a magyarok számíthatnak egymásra és a magyar állam segítségére, hozzátette a kormány 35 milliárd forintnyi segítséget nyújtott a mentéshez és az újjáépítéshez. A kormány továbbá gondoskodott a károsultak lakhatásáról is, hiszen 112 új lakóház épült fel teljes mértékben a kormányzat forrásaiból. A kármentő alapban 2 milliárd forint támogatás gyűlt össze és a karitatív szervezeteken keresztül is további 600 millió forintnyi adomány érkezett a károsultakhoz.
A megemlékezők beszédeit követően a kolontári Kis Kórus előadása után fáklyás felvonulást tartottak az emlékparkban.

0
Kosár
  • No products in the cart.