Ünnepi megemlékezést tartottak a Veszprém vármegyei Iszkázon, Nagy László szülőházánál születésének 100. évfordulója alkalmából július 19-én. A szülői ház kertjében koszorúzással egybekötött megemlékezést a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány és Iszkáz Önkormányzata közösen szervezte. A költő emléke előtt tisztelegve verseit ismert irodalmi és zenei, közéleti szereplők mondták el.
A ház falán lévő emléktábla megkoszorúzását követően az eseményt Vári Fábián László költő, az MMA Irodalmi Tagozatának elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében kiemelte, míg a kétszáz éve született klasszikusainkat rendszeresen nemzeti ünneplés övezi, addig a száz éve született mestereket, mint Nagy Lászlót szerényebben méltatják, bár legalább akkora figyelmet érdemelnek, mint nagy költő óriásaink. Különösen igaz ez azért, mert Nagy Lászlót, még élő személyes emlékezet is őrzi. Nagy Lászlót olyan költőként méltatta, aki a sematizmus időszakában is képes volt új, népi gyökerű, képgazdag költészetet alkotni – olyat, amely máig a magyar közösségi tudat része.
A megemlékezés talán legmeghittebb pillanata volt, amikor a szónok egy személyes élményen keresztül idézte fel a költő egyik legismertebb sorát: „adjon úgyis, ha nem kérem” – ezzel is érzékeltetve, hogyan válhat a vers a hétköznapok részesévé, szinte imádsággá. Vári Fábián László gondolatainak zárásként hangsúlyozta: Nagy László költészete nemcsak irodalmi, de nemzetstratégiai értéket is képvisel. Hite szerint a következő száz évben is lesznek olyan magyar nemzedékek, akik versben szólnak majd és méltó módon viszik tovább Nagy László szellemi örökségét.
