Főleg a falusi kistelepüléseken éli reneszánszát a „közösségi” disznóvágás, ahol a falu apraja-nagyja talál egy alkalmas helyet arra, hogy a hízott disznót kíméletesen a malactúlvilágra küldje és feldolgozva annak csaknem minden darabját jól lakjanak belőle. Nem utolsó szempont persze az sem, hogy közben előkerülnek a házi pálinkás butykosok és a boros kancsók, fokozva az összesereglő férfiak és nők jókedvét.
Az ilyen rendezvényeket életre hívó polgármesterek, vagy civil szervezet vezetők természetesen igyekeznek ezeket a lehetőségeket jó értelemben arra is felhasználni, hogy a helyi közösséget építsék, esetleg a faluház udvarán, vagy a piactér közepén értékesített disznótoros bevételéből egy közösségi célt támogassanak. Így volt ez Tüskeváron is a közelmúltban, ahol Jakab Imréné polgármester a disznóvágás alkalmából megköszönte a szervezőknek és a résztvevőknek, hogy segítettek a nem is olyan egyszerű pörzsölésben, tisztításban, darabolásban, abálásban, darálásban és hurka és kolbász töltésben. Továbbá a frissen vágott állat húsából elkészítették a hamisítatlan disznótoros ételeket. A munka elvégzése közben előkerültek a süteményestálak, pogácsás kosarak, pálinkás és boros üvegek, amelyeket a rendezvényre érkező tüskeváriak hoztak magukkal a biztonság kedvéért, biztosítva a jó hangulatot és a rendezvényen részt vevő gyerekek sütemény adagját. Nem maradhatott el egy közösségi cél támogatása sem, a sült hurka-kolbász helyi eladásából befolyt összeget a tüskevári Szent Izidor kápolna külső felújítására fordítják majd.
Itt sem maradhatott el egy kisebb falusi lakodalomhoz hasonló közösségi összejövetel, ahol a helyi polgármester Bódis Csaba és segítői asztalhoz ültették a helyieket, ahol néhány vidám dal eléneklése közben – az elvégzett munka jutalmaként – a tárcsán sütött kolbászt, hurkát, kemencében sült sertésoldalast elfogyaszthatták az egybegyűltek.
