Az adventi hajnalokat a rorate misék gyertyafénye világítja meg a katolikus templomokban, ahogy a hívők Szűz Mária szobrával virrasztva készülnek lelkileg Krisztus születésének ünnepére. Tál Zoltán atya a Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda lelki igazgatója mesélt arról, miként mélyíti el ez az időszak a várakozás örömét, és hogyan segít az advent a lelki megújulásban.
„Négy vasárnapra osztjuk fel ezt az időt, ami a várakozás és a felkészülés időszaka Krisztus születésének földi megünneplésére” – mondta. Az adventi liturgia visszafogottsága is erre utal. „Nem énekeljük a Glóriát, a ‘Dicsőség a magasságban Istennek’ részét a misében” – folytatja Tál Zoltán. „Szombat esténként a gyertyagyújtás liturgiájával kezdjük a szentmisét, megáldjuk az adventi koszorút, és ezzel elkezdődik a szent idő.” Különös figyelmet fordítanak ilyenkor a rorate misékre. „A rorate, vagy hajnali szentmise üzenete, hogy virrasztunk Szűz Máriával, a gyermeket váró anyával” – magyarázza. „A ‘Rorate caeli’ jelentése: ‘Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és felhők hullassák közénk az Igazat’. Ez Izajás próféta szava, amely előrevetíti a Megváltó érkezését.” A hajnali misék hagyománya erős a monarchia egykori területein. „A hívek szívesen hoznak ilyenkor áldozatot, korán kelnek, hogy részt vegyenek a hajnali 6 órakor kezdődő szentmiséken” – mondja az atya. „Ajkán a Jézus Szíve templomban mindennap tartunk rorate misét, szerdánként pedig Ajkarendeken is várjuk a híveket.”
Az advent idején az egyház böjtöl, többet imádkozik, és jócselekedetekkel fordul embertársai felé. „Templomainkban tartós élelmiszert gyűjtünk, amelyet a helyi karitász csoportok osztanak szét az ünnepek előtt” – emeli ki Tál Zoltán. „Így az élelem, amiről mi lemondunk, a rászorulókhoz jut, ezzel is kifejezve a szeretetet és az odafigyelést.”
Az adventi időszak tehát nem csak a külsőségekről szól, hanem arról is, hogy lelkileg felkészüljünk Jézus születésének ünnepére. „Jézus megtestesülésének titka, hogy magára veszi emberségünket, mindenben hasonló lesz hozzánk a bűnt kivéve” – zárja gondolatait Tál Zoltán. „Emberi természetünket megszenteli, és megvált minket szenvedésével, halálával és feltámadásával.”
